Ismét egy hónapnyi lemaradással indítom a bejegyzést. Az első nagyobb volumenű esemény a hatalmas amerikai focidöntő volt, ebből kifolyólag meghívásunk volt egy ismerős párhoz. Sosem tudtam, de a meccs szinte csak másodlagos, mert a legtöbb néző a reklámok miatt ül le a TV elé. Aztán persze ott a fantasztikus félidő kitöltő show, amit idén Madonna előadásában láthattunk. A műsort nem kommentálnám, de elég nagy felhajtást kavart. A hétfői rádióműsorok másról se szóltak csak a menopauzától szenvedő tinédzser lelkű művésznőről. A vacsora és a társaság kárpótolt az összes reklám miatt, amitől az agyam szublimált, továbbá a helyi érdekeltségű csapat nyert, ami nem jött rosszul két koccintás között.
Naponta valami új részlettel gazdagodik a bátyám áprilisi látogatása. Egyik hétvégét San Francisco-ban töltjük, ez már biztos. Nagyon izgatott vagyok, de ez egyfajta pánikkal is jár, mert az idő csak rohan és nincs visszaút. A lelki állapotomat nem is próbálom kifejteni, mert egyrészről minden percben változik, másrészről oldalakat töltene meg.
A hónap elején host-anyám elkezdte a tavaly szülinapomra kapott fog fehérítő
programot. Nagyon érdekes és nem kicsit fájdalmas élmény volt. Először mintát vett, hogy a laborban szilikon nyomatot készítsenek a fogsoromról. Mikor megérkezett, kaptam egy fecskendőben áttetsző zselét, amit éjszaka kellett a tartóba fecskendezve a fogaimra ragasztani. Mindezt két hétig megszakítás nélkül. Amúgy is érzékeny voltam savanyú és édes ízekre, de az első éjszakától kezdve még a szobahőmérsékletű víz is túl hidegnek bizonyult. A végén a rendelőben még háromszor húsz perces kezelést kaptam és a végeredményt mindenki maga ítéli meg. Minden esetre nem roncsolta a fogzománcom és az eredmény örökre fenntartható, ha csak nem leszek lánc-dohányos, notorikus kávéfüggő vagy nem öblögetek minden este vörösborral.
Ellátogattam először a kosarasom húgához, hogy lássak egy igazi amerikai főiskolát. Teljesen olyan, mint a filmekben, mindenkinek hamis igazolványa van 21 év alatt, a campuson belül minden lány tusolókontyot, melegítő nadrágot, UGG csizmát és kinyúlt kapucnis pulcsit visel. A fiúk rövid ujjú pólóban és tréningnadrágban időjárástól függetlenül. Mindenkinek Ipod van legalább az egyik fülében, a telefon pedig csak akkor nincs a kezükben, ha zuhanyozni mennek. A házibulik félelmetesek és az „Alfa Béta Kappa” mozgalmak is elmaradhatatlan részét képviselik a diákéletnek. Egy pár órára megfeledkeztem a jelenről és úgy éreztem, hogy újra belemerülök a szegedi éjszakába.
A születésnapi 
vacsimra a kosarasom és Lisa is hivatalos volt. Így a kedvenc szomszédaimmal összesen tizenketten ültünk a Shabbathoz illő ünnepi asztalhoz. Megjelenés kötelezően pizsama volt, csak hogy ragaszkodjunk a pénteki szokásokhoz. Lisa megnevettetett, a kisbuddhás rózsaszín pizsamanadrágjához felvett egy flitteres fölsőt, mert nem akarta elhinni, hogy mi tényleg nem öltözünk ki a „családi eseményekre”. Szombaton eljött Niki is és együtt négyen elmentünk sushizni, majd a városba egy megszokott szórakozóhelyre. Nem volt őrületes buli, de mindenki jól érezte magát.
Ma pedig ülök a gép előtt, az arcüreggyulladásból épp lábadozva és remélem, hogy nem haragszotok a nagy kihagyásért,
Üdv:
bkf
