2/2

Szerdán meglátogattam Nikit Connecticutban, természetesem magyar vacsora várt és ott is aludtam, így csak csütörtökön estem haza és kicsit sietősen összepakoltam a bőröndöm a nagy kirándulásra. Semmi pontos tervünk nem volt Kosarasommal, csak egy szállodai foglalás egy pencilvaniai síparadicsom közepén egy kaszinóban. Nagyjából feltérképeztem hetekkel ezelőtt, ha van hó és fagy, akkor szánkózhatunk, motoros szánozhatunk, korcsolyázhatunk vagy éjszakai kalandtúrázhatunk, de ha rossz az idő, az abszolút „B terv” a kaszinó és a híres outletek a közelben. Nem akartam az egész utat a síelésre építeni, mert a Kosarasom sosem próbálta és nem voltam biztos, hogy annyira nagyszerű oktató lennék az én hatalmas tapasztalatommal. Mikor megérkeztünk szép lassan elkezdtük nézegetni a közeli pályákat és az akciós csomagokat. A végleges döntésünkkel akkora szerencsénk volt, amit nehéz pár sorban leírni. A plusz 10°C ellenére hóágyúztak és lentebb vitték az árakat. A belépőnk három napra szólt, eldöntöttük, hogy az jobb móka, ha mindketten valami újat tanulunk, így a háromszor másfél óra csoportos snowboard oktatást választottuk, felszerelés mellé. Az egész csomagot annyira nevetséges áron kaptuk meg, hogy minden várakozásom alulmúlta. Ennek tetejébe mindkét nap privát órát kaptunk, mert először csak mi ketten jelentkeztünk (kihalt volt az egész pálya a meleg miatt) másodszor pedig tévedésből haladónak titulál minket a recepciós, ezzel ismét kettesben maradtunk a nagyszerű tehetségünkkel. Sokat estünk keltünk, de hihetetlen módon a második nap végre zökkenőmentesen szép technikával jöttünk le mindketten a kezdő pályákon. Nem meglepő módon „két ballábas” azaz Goofy vagyok, ami azt jelenti, hogy nem a szokásos bal, hanem a jobb lábam vezeti a deszkát a völgy felé. Szerencsére az első nap Goofy tanárunk volt, ami nekem volt nagy segítség, második nap pedig normális bal lábas volt Jeff, a beszívott laza oktató. Kosarasomnak csak követnie kellett, míg én az ellenkező irányban csúszkáltam. Szombat este kimerülten brutális izomláztól szenvedve vezettünk haza, szerencsére itthon már várt a futár a hatalmas szalámis pizzánkkal.

Újra visszatértem a hétköznapokba nagy tervekkel a jövő hétvégekre nézve, hisz meghívásom van Philadelphiába a Kosarasom húgához, közeledik a hatalmas amerikai focidöntő a Superbowl és vacsora meghívásunk van a párhoz is, akiknek az esküvőjén voltunk.

üdv,

bkf