2/2

Szerdán meglátogattam Nikit Connecticutban, természetesem magyar vacsora várt és ott is aludtam, így csak csütörtökön estem haza és kicsit sietősen összepakoltam a bőröndöm a nagy kirándulásra. Semmi pontos tervünk nem volt Kosarasommal, csak egy szállodai foglalás egy pencilvaniai síparadicsom közepén egy kaszinóban. Nagyjából feltérképeztem hetekkel ezelőtt, ha van hó és fagy, akkor szánkózhatunk, motoros szánozhatunk, korcsolyázhatunk vagy éjszakai kalandtúrázhatunk, de ha rossz az idő, az abszolút „B terv” a kaszinó és a híres outletek a közelben. Nem akartam az egész utat a síelésre építeni, mert a Kosarasom sosem próbálta és nem voltam biztos, hogy annyira nagyszerű oktató lennék az én hatalmas tapasztalatommal. Mikor megérkeztünk szép lassan elkezdtük nézegetni a közeli pályákat és az akciós csomagokat. A végleges döntésünkkel akkora szerencsénk volt, amit nehéz pár sorban leírni. A plusz 10°C ellenére hóágyúztak és lentebb vitték az árakat. A belépőnk három napra szólt, eldöntöttük, hogy az jobb móka, ha mindketten valami újat tanulunk, így a háromszor másfél óra csoportos snowboard oktatást választottuk, felszerelés mellé. Az egész csomagot annyira nevetséges áron kaptuk meg, hogy minden várakozásom alulmúlta. Ennek tetejébe mindkét nap privát órát kaptunk, mert először csak mi ketten jelentkeztünk (kihalt volt az egész pálya a meleg miatt) másodszor pedig tévedésből haladónak titulál minket a recepciós, ezzel ismét kettesben maradtunk a nagyszerű tehetségünkkel. Sokat estünk keltünk, de hihetetlen módon a második nap végre zökkenőmentesen szép technikával jöttünk le mindketten a kezdő pályákon. Nem meglepő módon „két ballábas” azaz Goofy vagyok, ami azt jelenti, hogy nem a szokásos bal, hanem a jobb lábam vezeti a deszkát a völgy felé. Szerencsére az első nap Goofy tanárunk volt, ami nekem volt nagy segítség, második nap pedig normális bal lábas volt Jeff, a beszívott laza oktató. Kosarasomnak csak követnie kellett, míg én az ellenkező irányban csúszkáltam. Szombat este kimerülten brutális izomláztól szenvedve vezettünk haza, szerencsére itthon már várt a futár a hatalmas szalámis pizzánkkal.

Újra visszatértem a hétköznapokba nagy tervekkel a jövő hétvégekre nézve, hisz meghívásom van Philadelphiába a Kosarasom húgához, közeledik a hatalmas amerikai focidöntő a Superbowl és vacsora meghívásunk van a párhoz is, akiknek az esküvőjén voltunk.

üdv,

bkf

sziasztok,

igen ismét elvesztem, de azt hiszem, már hozzászoktatok. Hol is kezdjem… azt hiszem az ígéretemhez híven, a sisakkal. Kosarasom apukája egy hatalmas teherszállító hajó kapitánya, amivel hét hétig gyakorlatilag körülhajózza a világot, majd ugyanennyi időt otthon tölt. Volt annyira kedves, hogy meghívott minket (a gyerekeit és az ő barátait összesen heten tudtunk elmenni), hogy körbevezessen, míg tart a berakodás Elizabeth kikötőjében. Mondanom sem kell, az élmény vetekedett a hajó nagyságával. A szállítmány ház nagyságú konténerekben tornyosul a fedélzeten, egészen eltörpül minden ember, míg a végeláthatatlan titokzatos sikátorokban, csatornákon keresztül barangoltunk. Elég komoly biztonsági szolgálatot ex tengerészgyalogosok töltik be, hisz az út nagy részén kalóz vizeken eveznek. Minden pillanatban volt egy újabb kérdésem. Mint utóbb hatalmas röhögés tárgyává vált, mind a hajó elsüllyesztésével vagy kalóztámadásával volt kapcsolatos. Sok vicces fotó készült, de sajnos nem sokat oszthatok meg.

Sok szorgos hétköznap után végre elérkezett a szabadságom. Január 19-én elvittem a családot a reptérre, hogy meglátogassák (immár csak) a Host-anyám nagymamáját és kiránduljanak egyet Disney World-ben. Hazafelé megálltam egy fagyiért és mire elmajszoltam a TV előtt már kidőlve aludtam is a fotelban. Másnap reggel a tradícióhoz híven hóesésre ébredtem és nekikezdem a hólapátolásnak. Tavaly ilyenkor a bátyám segített ebben a nemes feladatban, ez a gondolat édes nosztalgiával töltött el. Nekikezdem az önéletrajzom írásának magyarul, EU-s angolul és a lehetőséget nyitva hagyva amerikai angolul. Mindháromnak más formai követelménye és nyelvezete van, szóval minden próbálkozásom ellenére csak az utolsó szabadnapomon éjfélkor végeztem velük. Hétfőn elmentem az utolsó időpontomra az orvoshoz megbeszélni az eredményeimet és túlestem a vérvételen is. Mivel ennyire bátor voltam, mire haza értem gyönyörű rózsacsokor várt az ajtóm előtt. Kedden eljutottunk megnézni a karácsonyra kapott Brodway showt, a jegyeink egész jó helyre szóltak és a vacsit sem hagytuk ki a Városban. A történet az Óz, a Csodák Csodája kerettörténetére épül. Hatalmas díszletek, nagyszerű zene és színészek, de be kell valljam nagyobb durranásra számítottam. Talán elvesztem a hatalmas média buborékban, ami körülveszi az „évszázad showját”.

1/2