okt 23

Nem sokkal miután elkezdtük közösen nézni Kosarasommal a Bordwalk Empire című HBO sorozatot, elhatároztuk, hogy a következő utunk Atlantic Citybe vezet. Elcsíptünk egy nagyon kecsegtető hotel ajánlatot a neten, ami szerencsésen egybe esett a zsidó ünnepi sorozattal, így két hosszú hétvégém is szabad volt egymás után. Kész volt a terv, csütörtökön időben elindulunk, hogy kaszinózás előtt még körbe tudjunk nézni, majd péntek és szombat éjszaka a nyaralójukban alszunk, mert csupán 45 percnyire van a „Mini Las Vegas”-tól.

Persze sikeresen megkezdtük 3,5 órás autó utunkat délben, de szerencsére gyorsan elrepült az idő és máris a tengerparti sétányon találtuk magunkat kedvenc sorozatunk színfalai között. Jobbról az óceánpart, majd a hajópadlós sétány, balról pedig a kecsegtetőbbnél kecsegtetőbb szállodák a kaszinókkal és a végeláthatatlan üzletsorokkal. Legalább 5 mérföldet sétáltunk, majd farkas éhesen érkeztünk vissza a Tropicana-ba, ahol előzőleg épp csak ledobáltuk a cuccainkat. Körbenézvén a szobában a kilátáson kívül semmi igazán különös nem volt csak az a nevetséges mennyiségű csomag, amit 3 éjszakára ketten felhalmoztunk. Így járt a tökéletesre fejlesztett „egy gurulós bőröndben az életem” csomagoló készségem, mára már úgy vagyok mindennel, hogy „a kocsiban lefér”. Vacsora után a kaszinó felé vettük az irányt, mivel tartom magam ahhoz, amit a nagyim tanított, az ember lánya vagy a szerelemben vagy a kártyában szerencsés, az utóbbival nem is próbálkozom. Kosarasom Black Jack-ezett, amit nagyon élveztem, mert igen hamar megértettem a nem túl bonyolult szabályokat és onnantól kíváncsian figyeltem az emberek játék stílusát. Az óvatos duhajt, a nagybani játék függőt, a merész háziasszonyt és a kedvencemet a sokat látott dealert.

Másnap kisebb krízis után (Kosarasom otthon hagyta a nyaraló kulcsát), kiderült, hogy mégis be tudunk jutni a szigeten a házba, összepakoltunk, megreggeliztünk, kijelentkeztünk, bedobtunk az autóba a bőröndöket és leültünk elkölteni a hoteltől kapott $30 chipet a félkarú rablóknál. Még soha sem nyertem pénzt, de most minden féle stratégia nélkül 67 dollárral gazdagabban távoztam, Kosarasom is hozzádobott majdnem ugyanennyit az előző napi Black Jack nyereményhez, így valószínű mi voltunk a hotel egyetlen vendégei, akin veszítettek.

A következő két nap mesésen telt. Biciklizés, séta a parton, naplementék, sütés-főzés, horgászás, hatalmas bárányfelhők és csodálatos októberi napsütés. Feltöltődtem, megújultam és egy igazi élménnyel lettem gazdagabb. Most érzem igazán, hogy mennyire megéri elszakadni

egy kicsit, rekreálódni a hétköznapok mellett. Az igazi nagy különbség, hogy itt ezt minden dolgozó ember megengedheti magának.

üdv

bkf

Shana Tova!

Itt az újév. Megvolt év végi ünneplés sok mézzel az édes jövő évért. Böjt múlthéten, majd felépült a sátor ezen a héten. A kettő közt a család ismét elment „halakat etetni”, ezúttal velük tartottam én is. Elmentünk egy hídhoz a helyi folyó felett, de mivel nem volt kéznél a kocsiban kenyér, gofrit dobtunk a vízbe, hogy magunk mögött hagyjuk az elmúlt év bánatát és bűneit. Kezembe tartottam egy nagyobb darabot és apró morzsákat csipkedve gondosan végig zongoráztam, hogy mit is rontottam el tavaly, min szeretnék változtatni. Már egy ideje belemerültem a gondolataimba, mikor észrevettem, hogy Lea 10 centire áll tőlem és bámul.

bkf: Kéred a gofrim felét?

Lea: Nem, köszi! –nem megy arrébb, de nagyon erősen gondolkodik- Te Kata, az nem létezik, hogy neked ennyi bűnöd van...

Hirtelen szóhoz sem tudtam jutni, mindig lenyűgöz a gyermeki látásmód. Ő tudja pontosan rögtön, hogy mit ront el, mikor nem követi a szabályokat, nem hallgat a felnőttekre. Leszidjuk, megbüntetjük, rákiabálunk, elvesszük a trófeáit, nem adunk neki édességet. Néha annyira egyszerű lenne, ha minden hibáért azonnal megfizetnék, mint ők, így rögtön levennék rólam a terhet. De velem már senki nem kiabál, veszi el a cipőimet egy hétre, ültet a sarokba, vagy rángatja ki a számból a tábla csokoládét, mikor rossz döntést hozok, kapkodok vagy megbántok valakit. Én hordozom a terheimet és újra és újra megszenvedem a következményeket. A legviccesebb, hogy ez az egész csak akkor tudatosul bennem, mikor egy 7 éves szemén keresztül látom önmagam. Jó tudni, hogy legalább valaki azt gondolja, hogy a felnőttek nem hibáznak.

üdv

bkf

Sziasztok,

Mielőtt hazaértek volna a szülők az utolsó hétvégét a nagyinál töltötték a gyerekek, ez nem jelentett mást, mint üres házat, rendet és a felbecsülhetetlen csendet. Pénteken, miután mindenkit elhelyeztem csomagostul már tisztán és pizsamában a „szálláshelyen” hazafelé vettem az irányt, nekikezdtem a lecsós csirkének egy pohár fehér borral a kezemben. Presser Pici szólt, dúdoltam és vártam, hogy a kosarasom megérkezzen a munkahelyéről. El sem tudom mondani mennyire hiányzik az önálló élet. Persze a hétköznapokban nem ülök le sajnálni magam, mert messze van a helyzetem a rossztól, de hiányzik az igazi privát szféra még akkor is, ha egy saját szintem van. Nagyon pihentetően telt a hétvége, végre összeszedtem egy kis pozitív töltést, ami valljuk be rám fért az elmúlt hetek sopánkodása után.

Múlthét hétfőn kapok egy SMSt munka után, hogy 5 percem van összekészülni, mert ingyen jegyünk van a New York Giants amerikai foci meccsre. Nem kellett kétszer mondani, máris megigazgattam a hajam, spotcipőbe bújtam és úton voltunk a stadion felé. A jegyeket Kosarasom kapta az egyik csapattársától, de azt elfelejtette közölni, hogy a székek olyan közel vannak a pályához, hogy láttam az izzadságcseppeket a sisak alatt a játékosokon. Még akkor is hatalmas élmény volt, ha mindketten a Jets-nek drukkolunk általában.

Szombat este úgy volt, hogy bebiszittelek egy új családnak és már bele is nyugodtam, hogy nem tudok menni egy szülinapi buliba. Mikor megérkeztem a házhoz az anyuka sápadt arccal fogadott, hogy lehet, hogy változnak az esti tervei. Kiderült, hogy semmi szükségük nincs bébiszitterre, mondanom sem kell ekkor 9 óra volt. Kezembe nyomtak 20 dollárt és ezzel a lendülettel haza rohantam a fekete kis koktél ruhámért meg némi sminkért. Még épp utolértem otthon a Kosarasom és bevezettem Manhattan-be. Egy nagyon stílusos szivarbárba mentünk, ahol élő zene volt. Sinatra dalokat játszott egy 15tagú zenekar és az énekes. Ahogy körbenéztem sűrű szivarfüst, skotchot szürcsölő, lazán elegánsan öltözött emberek sokat látott arccal, jó kedélyű beszélgetés motivált huszonévesekkel, akik nem bíznak benne, hanem tudják, hogy övék a világ, hamarosan sokra viszik. Háromra értem haza a nyúzott kocsimmal, és nem sokkal később vasárnap elkezdtem dolgozni.

Péntek estére pedig New York Yankees- Boston Red Sox jegyeink voltak, de eső miatt elcsúsztatták a meccset vasárnapra. Így bekocsikáztunk a Citybe, „Kis Itáliába”, ahol körbenéztünk az olasz fesztiválon és beültünk egy hangulatos kis bisztróba megvacsorázni. Már az előétel is annyira finom volt, hogy nem győztük dicsérni, a cuki kis latin pincérünknek. Vasárnap a meccsen végre valahára a huszadik próbálkozásra megértettem a baseball főbb szabályait. Élveztem nagyon, de annyira iszonyatosan hosszú volt, hogy a végén azt hittem, leragadnak a szemeim.

Most végre itt a zsidó újév, folyt köv.

üdv,

bkf