igen ismét elvesztem, de azt hiszem, már hozzászoktatok. Hol is kezdjem… azt hiszem
az ígéretemhez híven, a sisakkal. Kosarasom apukája egy hatalmas teherszállító hajó kapitánya, amivel hét hétig gyakorlatilag körülhajózza a világot, majd ugyanennyi időt otthon tölt. Volt annyira kedves, 
hogy meghívott minket (a gyerekeit és az ő barátait összesen heten tudtunk elmenni), hogy körbevezessen, míg tart a berakodás Elizabeth kikötőjében. Mondanom sem kell, az élmény vetekedett a hajó nagyságával. A szállítmány ház nagyságú konténerekben tornyosul a fedélzeten, egészen eltörpül minden ember, míg a végeláthatatlan titokzatos sikátorokban, csatornákon keresztül barangoltunk. Elég komoly biztonsági szolgálatot ex tengerészgyalogosok töltik be, hisz az út nagy részén kalóz vizeken eveznek. Minden pillanatban volt egy újabb kérdésem. Mint utóbb hatalmas röhögés tárgyává vált, mind a hajó elsüllyesztésével vagy kalóztámadásával volt kapcsolatos. Sok vicces fotó készült, de sajnos nem sokat oszthatok meg.
Sok szorgos hétköznap után végre elérkezett a szabadságom. Január 19-én elvittem a családot a reptérre, hogy meglátogassák (immár csak) a Host-anyám nagymamáját és kiránduljanak egyet Disney World-ben. Hazafelé megálltam egy fagyiért és mire elmajszoltam a TV előtt már kidőlve aludtam is a fotelban. Másnap reggel a tradícióhoz híven hóesésre ébredtem és nekikezdem a hólapátolásnak. Tavaly ilyenkor a bátyám segített ebben a nemes feladatban, ez a 
gondolat édes nosztalgiával töltött el. Nekikezdem az önéletrajzom írásának magyarul, EU-s angolul és a lehetőséget nyitva hagyva amerikai angolul. Mindháromnak más formai követelménye és nyelvezete van, szóval minden próbálkozásom ellenére csak az utolsó szabadnapomon éjfélkor végeztem velük. Hétfőn elmentem az utolsó időpontomra az orvoshoz megbeszélni az eredményeimet és túlestem a vérvételen is. Mivel ennyire bátor voltam, mire haza értem gyönyörű rózsacsokor várt az ajtóm előtt. Kedden eljutottunk megnézni a karácsonyra kapott Brodway showt, a jegyeink egész jó helyre szóltak és a vacsit sem hagytuk ki a Városban. A történet az Óz, a Csodák Csodája kerettörténetére épül. Hatalmas díszletek, nagyszerű zene és színészek, de be kell valljam nagyobb durranásra számítottam. Talán elvesztem a hatalmas média buborékban, ami körülveszi az „évszázad showját”.
1/2
