Sziasztok,

Már csak egy éjszaka van hátra Chanukából, a Karácsonynak is vége. Pénteken a Kosarasomhoz voltam hivatalos egy több, mint 20 fős csáladi rendezvenyre. Erre az akciora azért lelkiekben készülnom kellett. Mikor egész napos gürizés után megérkeztem, leesett az állam. A házuk pincétöl a padlásig tele volt hóemberekkel, mikulásokkal, számos karacsonyfával, égosőrokkal, egy szó mint, száz, dekrorácioban nem volt hiány, a rokonok már az előételelkben dúskáltak, nekem meg görcsben volt a gyomrom. Mikor Kosarasom visszatért az első udvariássagi körböl azonnal átnyujtott egy szemérmetlenül teletöltöt borospoharat, mert úgy vélte rámfér. Kézenfogott és elkezdett bemutatni az összegyülteknek. Belefáradt az arcom a mosolygásba, de röpke egy óra alatt végigértem a tömegen. Persze egy árva léleknek nem emlékszem a névere, de az biztos, hogy elég sok fura figurával ráztam kezet. Az egyik nagybácsi a Disney cégnek dolgozik, a másik nem vesz kutyát a gyerekeinek, mert túlsagosan állatbarat,az egyik unokatesó 10 éve jár foőiskolára, a nagynéni meg sportbarbá

r A sor szinte égtelen, de mindenki barátsagos volt a maga modján. Mikor az összes vendég távozott, átadtuk az ajandékokat egymásnak a Kosarasommal és a szüleivel. Nagyon jólesett, hogy ennyire bennsőségessé várazsoloűódott a közeg a zsongas utan alig egy óraval. Sok aproság mellett Brodway jegyeket kaptam mindneidők egyik legjobb showjára (Wicked), nagyon örulök neki, meg megbeszéltük, hogy semmi nagyon drágát nem veszünk egymásnak, hanem jauárba elutazunk valahová együtt a szabadságom alatt.

Szombaton miután végeztünk a nagymamám első video beszélgetesével (majdnem 90 éves), utilaput kötöttem a talpamra es elgurultam Connecticuba, hogy Nikivel és csaladjával töltsem Karácsonyt.

A tavaly olyan jol bevált módszerrel ismet együtt vacsiztam az otthoniakkal, egy kis XXI. századi segíseggel (skype). Majdnem éreztem a toötöttkaposzta ízet a számban, míg én a mikróban elkeszült csirkés bureket majszoltam rendes ebéd helyett több ezer kilométerre a szüleimtöl és a bátyamtól. Éneklés és bejgli mustra utan búcsút intettünk.

Mire mindenki hazaért a munkaból el is készült a vacsora és az amerikai magyar családomnál fennséges lakoma keretei közt ünnepeltük a Szentestét. Reggel az ajándekbontásnál hatalmas meglepetésben volt részem, sok más gyönyörű ajándék mellett kaptam egy csodálatos Coach táskát.

Majdnem sírtam örömömben. Ami ezután következett, szégyenbe hozta az összes helyi éttermet, és új szintre emelte a reggeli fogalmát. Leveles pogácsa, sült bacon, sültkolbász 3 féle módon elkeszített tojás, Magyar majonéz, zöldségek és savanyú uborka. Ugy éreztem, hogy soha többet nem fogok felkelni az aztal mellől. Az egész hétvege mesésen telt, nem győzök elég hálás lenni érte

Sajnos vásarnap kora este rossz hírre tértem haza. A sokat emlegetett csodaházaspár (hostanyám nagyszülei) közül meghalt Papa és holnap lesz a temetése. Nem nagyon tudtam hova tenni az információt, mert nagyon nagyon közel állt hozzám. Az eszem azt súgta, hogy itt nekem nincs jogom szomorúnak lenni, mert hát ki vagyok én ebben a történetben, de a szívem szerint hangosan bőgtem volna Supergram öleben, mint egy óvodás. Nem könnyit a helyzeten, hogy otthon vár az én nagyim, aki nincs valami jó állapotban egy ideje. A sok egyéb gondolat mellett ez is odakerult a listarta, hogy miért is vagyok teljesen összezavarodva a jövőre nézve ás miárt nem tudok kilépni az agysorvasztó bambulásból időnként pecekig, órakig.

Legyetek jók es mindenki hívja fel és látogassa meg a nagyszüleit, amíg megteheti, mert sosem tudhatod, hogy mit hoz a holnap.

Üdv,

bkf