Sziasztok,

Mielőtt hazaértek volna a szülők az utolsó hétvégét a nagyinál töltötték a gyerekek, ez nem jelentett mást, mint üres házat, rendet és a felbecsülhetetlen csendet. Pénteken, miután mindenkit elhelyeztem csomagostul már tisztán és pizsamában a „szálláshelyen” hazafelé vettem az irányt, nekikezdtem a lecsós csirkének egy pohár fehér borral a kezemben. Presser Pici szólt, dúdoltam és vártam, hogy a kosarasom megérkezzen a munkahelyéről. El sem tudom mondani mennyire hiányzik az önálló élet. Persze a hétköznapokban nem ülök le sajnálni magam, mert messze van a helyzetem a rossztól, de hiányzik az igazi privát szféra még akkor is, ha egy saját szintem van. Nagyon pihentetően telt a hétvége, végre összeszedtem egy kis pozitív töltést, ami valljuk be rám fért az elmúlt hetek sopánkodása után.

Múlthét hétfőn kapok egy SMSt munka után, hogy 5 percem van összekészülni, mert ingyen jegyünk van a New York Giants amerikai foci meccsre. Nem kellett kétszer mondani, máris megigazgattam a hajam, spotcipőbe bújtam és úton voltunk a stadion felé. A jegyeket Kosarasom kapta az egyik csapattársától, de azt elfelejtette közölni, hogy a székek olyan közel vannak a pályához, hogy láttam az izzadságcseppeket a sisak alatt a játékosokon. Még akkor is hatalmas élmény volt, ha mindketten a Jets-nek drukkolunk általában.

Szombat este úgy volt, hogy bebiszittelek egy új családnak és már bele is nyugodtam, hogy nem tudok menni egy szülinapi buliba. Mikor megérkeztem a házhoz az anyuka sápadt arccal fogadott, hogy lehet, hogy változnak az esti tervei. Kiderült, hogy semmi szükségük nincs bébiszitterre, mondanom sem kell ekkor 9 óra volt. Kezembe nyomtak 20 dollárt és ezzel a lendülettel haza rohantam a fekete kis koktél ruhámért meg némi sminkért. Még épp utolértem otthon a Kosarasom és bevezettem Manhattan-be. Egy nagyon stílusos szivarbárba mentünk, ahol élő zene volt. Sinatra dalokat játszott egy 15tagú zenekar és az énekes. Ahogy körbenéztem sűrű szivarfüst, skotchot szürcsölő, lazán elegánsan öltözött emberek sokat látott arccal, jó kedélyű beszélgetés motivált huszonévesekkel, akik nem bíznak benne, hanem tudják, hogy övék a világ, hamarosan sokra viszik. Háromra értem haza a nyúzott kocsimmal, és nem sokkal később vasárnap elkezdtem dolgozni.

Péntek estére pedig New York Yankees- Boston Red Sox jegyeink voltak, de eső miatt elcsúsztatták a meccset vasárnapra. Így bekocsikáztunk a Citybe, „Kis Itáliába”, ahol körbenéztünk az olasz fesztiválon és beültünk egy hangulatos kis bisztróba megvacsorázni. Már az előétel is annyira finom volt, hogy nem győztük dicsérni, a cuki kis latin pincérünknek. Vasárnap a meccsen végre valahára a huszadik próbálkozásra megértettem a baseball főbb szabályait. Élveztem nagyon, de annyira iszonyatosan hosszú volt, hogy a végén azt hittem, leragadnak a szemeim.

Most végre itt a zsidó újév, folyt köv.

üdv,

bkf